Biogeográfia:

Tegyünk egy rövid földtörténeti utazást, hogy egyszerűbb legyen megérteni a Curtus csoport három képviselőjének dél-ázsiai elterjedését. A biogeográfiai áttekintés rámutat arra is, hogy miért távolabbi a rokoni kapcsolat a brongersmai és curtus között, összevetve a curtus és breitensteini viszonyával. 10-20 millió évvel ezelőtt Sumatra legnagyobb részét víz borította. Miközben a magasabban fekvő nyugat-szumátrai részek fokozatosan kiemelkedtek az óceánból, Kelet-Szumátra alacsonyan fekvő területeit még 5 millió évvel ezelőtt is víz borította. Az utóbbi földtörténeti időszakban egy földnyelv kötötte össze Borneót a dél-ázsiai kontinenssel, valamint Nyugat-Szumátra déli területeit Borneóval, lehetőséget adva a fajok –így a curtus - szabad vándorlásának. Mivel a dél-ásziai kontinens (mai Maláj félsziget) és Szumátra között az óceán gátolta a szabad átjárást, a fajok Borneó irányából népesítették be  Nyugat-Szumátra területeit. A geográfiai átalakulások következtében, lassan a kelet-szumátrai oldal is kiemelkedett az óceánból.

A geográfiai változások és a tengerszint későbbi növekedése miatt a kontinenst és borneót összekötő füldnyelv víz alá került, így a P. curtus ősi populációi két vérvonalra szakadtak: egy vérvonal (proto-brongersmai) a dél-kelet ázsiai kontinensen és egy másik vérvonal (proto-curtus) Borneón. Mivel ebben az időszakban és ezt követően az átjárás még időszakosan adott volt Borneó és Nyugat Szumárta között, így a borneói és nyugat-szumátrai populációk közeli rokonságban maradtak egészen 1.5 millió évvel ezelőttig, amikor a két sziget végleg elvált egymástól. Ezután fokozatosan kialakultak az alfaji (curtus/ breitensteini) eltérések. Közben Szumátra keleti része is a tengerszint fölé emelkedett és folyamatosan kezdték benépesíteni az állatok és növények. Ebben az időszakban a Curtus már honos volt egész Nyugat-Szumátrán, de a szigetet hosszában kettészelő magas hegyvonulat meggátolta a szabad átjárást az új kelet-szumátrai területekre. Ebből az következik, hogy a kelet-szumátrai új területeket a brongersmai népesítette be a határos dél-kelet ázsiai kontinens (Maláj félsziget) felől. Napjainkban a Maláj félsziget és Kelet- Szumátra közötti távolság kevesebb mint 50 kilométer, így a kígyóknak feltételezhetően lehetősége nyílt déli irányban terjeszkedni a Maláj félszigeten, ahogy az Kelet-Szumátrával együtt, fokozatosan a tenger szint fölé emelkedett. Ezt a biogeográfiai feltételezést az is alátámasztja, hogy a malajziai és kelet-szumátrai (ez a brongersmai elterjedési területe) növény fajok több rokon vonást mutatnak, összehasonlítva a borneói és nyugat- szumátrai (ez a curtus élőhelye) flórával. Egyik vérvonal sem terjeszkedett tovább Jáva irányában, mivel ez a sziget már 5 millió évvel ezelőtt is izoláva volt Szumátrától. Ezt az is mutatja, hogy egyéb fajok, mint például Naja sumatrana, Tropidoleamus wagleri és Trimeresurus sumatranus, honosak Szumátrán és Borneón de nem találhatóak meg Jáván.

Kétségtelenül egyéb tényezők is befolyásolták a curtus csoport elterjedését. Az idők folyamán a klimatikus viszonyok is jelentősen változtak, így minden bizonnyal a 190000 évvel ezelőtt bekövetkezett, majd 80000 évvel ezelőtt megismétlődő jégkorszak is jelentősen módosította az állatok életterét és elterjedését. További befolyásoló tényező az emberi tevékenység is, ami számos indonéz szigeten jelentősen megváltoztatta a természetes biotópokat. Erre irányuló tanulmányok kimutatták, hogy szumátra északi területein a P.brongersmai előfordulása manapság inkább az olaj pálma ültetvényekre koncentrálódik, szemben a természetes élőhelyekkel. Ez bizonyosan annak köszönhető, hogy az emberi tevékenység miatt elszaporodott rágcsálók ide vonzzák a kígyókat.