MIT,MENNYIÉRT és HONNAN?

Ha valakiben feltámad az ellenálhatatlan vágy, egy vagy netán több kutra piton gondozása iránt, minden bizonnyal hosszú tavon szeretne gyönyörködni ezekben az állatokban, biztosan tudva azt, hogy pénzéért hozzájutott egy egészséges és szép állathoz. Ehhez viszont már a vásárlás előtt feltétlenül érdemes tisztában lenni bizonyos dolgokkal. A következő sorokban az állatok beszerzésével kapcsolatban kívánok némi útmutatást nyújtani, lajstromba véve a lehetőségeket, hogy azután ki-ki eldönthesse merre indul el. Csak zárójelben jegyzem meg - és ez más fajokra is igaz -,hogy a sikeres gondozás előfeltétele, az állat igényeinek feltérképezése, és az ennek megfelelően kialakított férőhely, még a beszerzés előtt. Rossz sorrend, ha először az állat érkezik és utána a temérdek kérdés. Az első és egyik legfontosabb lépes a körültekintő vásárlás!

MIT és HONNAN?

1.Vadon befogott (WC=wild catched)

2.Farmon kikelt (FH=farm hatched)

3.Tenyésztőtől (CH= captive hatched)

A fenti három verzió nagyjából kimeríti az állatok származásával kapcsolatos lehetőségeket. A tenyésztőtől vagy komoly hobbistától vásárolt állatok többnyire jól dokumentáltak (keles időpontja, pontos ivari meghatározás, szülők, genotípus -ha fontos-, származást igazoló papírok stb.) és tökéletesen egészségesek. Ezeket a kígyókat az első pillanattól kezdve szakszerűen gondozzák, biztosított a stressz mentes és higiénikus környezet, a folyamatos táplálék és ivóvíz utánpótlás és a megfelelő kezelés. Tehát az állat előélete nyitott könyv a kikeléstől az eladásig. Nem úgy a vadon befogott, vagy farmon kelt állatok esetében. Magam is megrettentem, amikor először végiggondoltam egy vadon befogott állat útját a szumátrai mocsárvidékekről egy európai terráriumig. Ez nagyjából így néz ki, lépésekre bontva:

1. Befogás (ki tudja hogyan?)

2. Tárolás (ki tudja meddig, ki tudja hogyan?)

3. Szállítás az exportőrhöz (ki tudja hogyan?)

4. Tárolás (ki tudja meddig, ki tudja hogyan?)

5. Utaztatás az európai importőrhöz (ilyet már láttam)

6. Tárolás (itt már többnyire szakszerűen)

7. Eladás a kiskereskedőnek

8. Tárolás (itt már többnyire szakszerűen)

9. És végül itt jössz Te a vágyaiddal és pénzeddel.

A képlet szerint: a "ki tudja meddig?" = túl sokáig, a "ki tudja hogyan?" = meglehetősen rosszul ..........és már meg is van egy minden bizonnyal pusztulásra ítélt kígyó receptje.

Tudomásul kell venni, hogy tíz vadon befogott kurta pitonból, jó ha egy életben tartható terráriumban. Ezek az állatok az ember közelségére és bezártságra gyakran agresszivitással reagálnak, visszautasítják a táplálékot és az esetek többségében dehidráltak, illetve külső és belső parazitákkal fertőzöttek. Mivel eleve egy stressz érzékeny fajról van szó, ezek a körülmények az esetek döntő többségében az állat elhullásához vezetnek. Hogyha ehhez hozzávesszük, hogy a bőréért évente tízezrével mészároljak le ezeket a kígyókat, akkor azt gondolom, hogy egy jóérzésű ember ehhez nem járulhat hozzá, tök mindegy mennyibe kerül. De meg is fordíthatjuk a dolgot. Minden egyes szaporított kurta piton bébi, tíz vadon elő fajtársát menti meg úgy, hogy közben örömmel tölti el gondozóját. A farmon kikelt állatok esetében kicsit jobb a helyzet, de nézzük meg, hogy valójában miről is van szó. Első pillantásra a "farm" szó akár megtévesztő is lehet. Úgy tűnhet, mintha ezek az állatok egy kígyófarmon történő, tudatos tenyésztési program eredményeként látnák meg a napvilágot. Ilyenek persze léteznek, de nem a kurta piton esetében. Valójában a dolog úgy fest, hogy a bőrkereskedelem számára begyűjtött állatok közül a vemhes nőstényeket elkülönítik, letojatják, majd a bébiket élve exportálják. Minden év elején az indonéz hatóságok kibocsátanak egy export kvótát és ezen osztozik az összes exportőr. Egyébként ez évente kb. egy tizede a bőréért begyűjtött mintegy 80-100.000 példánynak. A helyzet itt annyival jobb, hogy a kis pitonok már fogságban születnek, ezért alkalmazkodóbbak. Itt is a legnagyobb veszélyt, a gyakran elhúzódó szakszerűtlen tarolás jelenti, amire innen Európából szinte semmi rálátásunk. A téli időszakban exportált kicsik már minden bizonnyal elgyötörtek és dehidráltak, mivel a kelési időszak a nyári hónapokra esik.

MENNYIÉRT?

Ugye az nagyon ritka, hogy valaki csak azért ad el feláron egy új és tökéletes autót, mert elfelejtette megnézni, hogy mennyi a piaci ára. Ebből az következik, hogy az "olcsó" kígyó eleve gyanús. Egy komoly tenyésztő vagy kereskedő tökéletesen tisztában van az eladásra kínált állat értekével. Persze lehet valakinek mázlija és megcsípheti olcsón a "tutit", de ez mar inkább a szerencse játék kategória. Tehát az ár azonnal tükrözi, hogy az eladó számára milyen érteket képvisel a portéka és ezzel együtt valójában önmagát is értékeli. Ha az alacsony ár nincs megfelelően alátámasztva, szinte biztos, hogy az "olcsó húsnak híg a leve" történetbe csöppentünk. A börzéken és az Internet segítségével gyorsan informálódhatunk egy adott faj reális árával kapcsolatban.

Számomra a XXI. század hobbi terrarisztikájának csak akkor van létjogosultsága és értelme, ha "minőségi", tenyésztett állatok tálalnak feleősségtudó gondozora anélkül, hogy ez befolyásolná a vadon elő populációk helyzetét. Ehhez manapság már az összes ismeret és elő anyag rendelkezésre áll a fajok zömének tekintetében. Ebből elvi kérdést kell csinálni, mert egyébkent ez a szép elfoglaltság nem több öncélú rombolásnál. Mindenkit arra biztatnék, hogy érezzen felelősséget a természet és állatok iránt, és az emberséges utat járja............